A Junkies zenekar bő két évtizede stabil szereplője a hazai punkrock színtérnek, külföldön ellenben viszonylag ritkán koncerteznek. Most viszont minden eddiginél váratlanabb helyen, Szöulban léptek fel, méghozzá két alkalommal is. Szekeres Andrást arra kértem, meséljen a meghívás történetéről és kinti élményeikről, az interjú második felében pedig a zenekar napokon belül megjelenő új albumáról, illetve a frontember mostanában kicsit háttérbe szorult szólókarrierjéről esik szó. Sőt, még az éppen 10 éve alakult Stereomilk együttes esetleges összeállása is szóba kerül.
Hogy jött ez a felkérés? Kitől kaptátok és mit szóltatok hozzá?
Tavaly novemberben megtalált minket a neten egy nagy múltú, már 35 éve aktív koreai metálzenekar, akik elég ismertek a térségben. Úgy hívják őket, hogy NATY, és azzal írtak nekünk, hogy fellépési lehetőséget keresnek az európai turnéjuk budapesti állomásán. Ez meg is valósult, a Dürer Kertben játszottak velünk, ennek eredményeképp pedig kialakult köztünk egy zenészbarátság. Hamarosan elkezdtünk rajta gondolkozni, hogy mi lenne, ha ők is vendégül látnának bennünket. Persze legfőképpen az anyagi kereteit kellett ennek megteremteni, de szerencsére az MVM Partner és a Nemzeti Kulturális Alap is hozzájárult, így megvalósulhatott az út.
Ki kell még emelnem a szöuli magyar nagykövetség segítségét, amely nélkül az egész nem jöhetett volna létre. Tették ezt ráadásul úgy, hogy mint köztudomású, az elnök lemondása miatt elég viharos a helyzet ott mostanában, ezért külön hálával tartozunk nekik. Ami még hozadéka a mostani látogatásnak, hogy a magyar konzullal beszélgetve további lehetőségek is felmerültek – van rá esély, hogy jövőre egy hosszabb turnéra is vissza tudunk menni, Korea mellett akár Kínát és Japánt is érintve.
Külföldön ezelőtt milyen gyakorisággal koncerteztetek?
A magyarlakta területeken túl voltunk kétszer francia turnén, játszottunk Németországban, idén pedig kétszer is voltunk Angliában (egyszer zenekarral és egyszer Barbaróval duóban). Sőt, Dublinban is felléptünk. Én nagyon élvezem ezeket az alkalmakat, 22 év magyarországi turnézás után abszolút felüdülés új tájakon járni. Különösen igaz ez Ázsiára, Korea teljesen levett a lábamról.
Mennyi időtök volt turistáskodni?
Nagyon sokat járkáltunk Szöulban, megnéztük a nevezetesebb helyeket, például a Gangnam negyedet, ami a Gangnam Style-t ihlette. Illetve eljutottunk egy 1300 éves buddhista templomba, rám talán ez volt a legnagyobb hatással – valami átszaladt ott rajtam, megmagyarázhatatlan spirituális élményben volt részem. Ezen kívül a vendéglátóink jóvoltából a gasztronómiával is megismerkedtünk, szuper helyekre vittek bennünket enni-inni. Igyekszünk majd viszonozni nekik, ha legközelebb hozzánk látogatnak.
Hogy sikerültek a koncertek és milyenek volt a helyszínek?
Kétszer játszottunk, az egyik akusztikus volt, a másik rendes hangos buli. Remekül sikerült mindkettő. A klubokat leginkább az angliaiakhoz tudnám hasonlítani, ami nagyon megmaradt bennem, az a kristálytiszta, lemezminőségű megszólalás. Ez teljesen levett a lábamról. Illetve a többi fellépő zenekar technikai felkészültsége előtt is le a kalappal. Sajnos a nevüket nem jegyeztem meg – voltaképpen elolvasni se tudtam –, és a szövegekből sem értettem semmit, de többüket is leesett állal figyeltük, olyan jól nyomták.
A közönség kikből állt?
Túlnyomórészt helyiek voltak, de néhány magyar is megjelent, ami nagyon kellemes élmény volt számunkra. Szöulban elég kicsi, viszont annál összetartóbb magyar közösség él, jó volt megismerkedni velük. Ráadásul a követség dolgozói közül is többen eljöttek, ami külön megtisztelő volt számunkra.
Mi maradt még meg benned az országról?
Köztudott rólam, hogy szinte mindenevő vagyok, de az ottani konyha azért próbára tette a gyomromat. Az első három napon még kitűnő étvágyam volt, utána viszont kezdett kicsit egyhangúvá válni számomra a dolog. Többnyire tengeri ételeket esznek arrafelé, amivel alapvetően semmi bajom, de egy ponton túl már nagyon vágytam valami másra.
Fontos benyomás volt még számomra, hogy hiába az eltérő kultúra, a lényegi kérdésekben nem volt különbség köztünk és a koreai zenészek között, nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. Jártuk az éjszakát, fantasztikus helyeket ismertünk meg. Az egész társadalom rendkívül jól szervezett, Szöul méretei pedig lenyűgözők. Például amikor fél órája mentünk egy taxival, még mindig egyre csak jöttek a felhőkarcolók.
Az új lemezről mit kell tudni, mennyire illeszkedik az eddigiek sorába?
A dalok nagy részét Barbaró Attila írta, a felét teljesen egyedül, a maradékot pedig velem közösen. Illetve két számot a dobos, Keresztes Viktor. Tudatos döntés volt a részemről, hogy kicsit háttérbe vonultam, mivel az utóbbi időben nagyon eltértünk az eredeti irányvonaltól a hatásomra. Amióta szólókarrierbe is kezdtem, eléggé belejöttem a dalírásba, ez viszont a Junkies zenéjének nem feltétlenül tett jót, hiszen az nagyjából mindig is Barbaró ízlését tükrözte. Szóval arra jöttem rá, hogy nem biztos, hogy nekem Junkies-dalokat kell írnom, legfeljebb ha néha kijön belőlem valami olyasmi, mint A szerelmedtől lettem ilyen volt.
Ettől függetlenül azért magadénak érzed az albumot?
Természetesen, nagyon is, hiszen hiába nem annyira vagyok rajta szerző, a munkálatok többi részében – felvételek, gyártás és terjesztés intézése – ugyanolyan tevékenyen részt vettem. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, úgy gondolom, hogy ezzel az albummal most akkorát léphetünk előre, amire talán 15 éve nem volt példa. Egyrészt a minősége miatt, hiszen nagyon jól szól, másrészt pedig a terjesztési konstrukcióval. A MOL és az Agip kutakon lehet majd kapni 990 forintos áron, amit abszolút elfogadhatónak tartok. A korábbi megoldásnak, hogy lemezboltok árulják ennek minimum a háromszorosáért, semmi értelmét nem láttam a mai helyzetben. A mostani viszont járható útnak tűnik, ahogy a Tankcsapda példája is mutatja. Ők régóta ezt alkalmazzák és a pár hete megjelent lemezükből például már azóta 18 ezer példány ment el.
Te mennyivel lennél elégedett?
Babonából nem szeretnék számokat mondani, de egy aranylemezre – amihez 2000 eladott példány kell – azért minimum számítok. A duplájának pedig már kimondottan örülnék. De mindenképpen nagy előrelépés számunkra ez a terjesztési csatorna az eddigiekhez képest, úgyhogy rosszul biztosan nem járunk majd vele.
A Junkies most akkor abszolút sínen van, letisztult a következő pár év, merre haladtok tovább?
Zeneileg mindenképpen. Első lépésben azt szeretném, hogy a lemez jusson el a közönséghez és nyerje el a tetszésüket. Nyilván az elmúlt pár évben voltak hullámvölgyeink, de nem lehet mindig tövig nyomni a gázt. A jövővel kapcsolatban pedig abszolút bizakodó vagyok, szerintem jók a kilátások.
És mi a helyzet a szólókarriereddel? A Szekeres zenekar nemigen volt aktív az utóbbi időben.
Zenekaros koncertek valóban nem voltak mostanában, de szólóestjeim azért igen. December 23-án is lesz egy az Instantban, ahol saját szerzemények mellett Oasis-dalokat is hallhat majd a közönség. Egyébként pedig Somogyvári Danival közösen megírtunk egy lemezanyagot, ami egyelőre asztalfiókban van, mivel az utóbbi időben főleg a Junkies dolgai töltötték ki az időmet. Ez az album mindenesetre már olyan 80 százalékos készültségű, nagyon várom a megjelenést, valószínűleg az előzőhöz hasonlóan a születésnapomra időzítjük majd. Ehhez kapcsolódóan biztos szervezni fogunk koncerteket is.
Pár hónapja egy Facebook-posztban belengetted, hogy mivel épp 10 éve jelent meg az első Stereomilk album, ennek kapcsán szóba jöhetne egy újjáalakulás. Tettél végül bármilyen lépést efelé?
Sajnos ez elsikkadt a többi elfoglaltságom miatt, de legalább annyi történt, hogy Endrével úgy néz ki, elástuk végre a csatabárdot. Már tudunk normálisan beszélgetni egymással, ami komoly előrelépés az elmúlt évekhez képest. Speciális viszony a miénk, hiszen gyerekkorunk óta ismerjük egymást, mégis nagyon sok volt mindig a konfliktusunk, tipikus „két dudás egy csárdában” helyzet. Bízom benne, hogy sikerül még feltámasztani ezt a kapcsolatot, még ha nem is most rögtön. Igaz, idén tényleg tök jól kijött volna, hiszen az első lemez 10. évfordulója mellett a második éppen 5 éve jelent meg. Utóbbit ráadásul mai napig az egyik legjobb – Endrével közös – munkámnak tartom, nagyon erős dalok vannak rajta, amiket azóta szinte egyáltalán nem játszottam. Szóval biztosan lesz még vele valami, még ha sajnos most nem is se fért bele sehogy az időmbe. Legfeljebb nem a 10., hanem a 11. vagy 12. évfordulót ünnepeljük meg.